Mikes Kelemen jelképes újratemetésére igyekeztünk Zágonba. Négyen ültünk a kis zöld VW Polóban, rekkenő augusztusi hőségben. Az egyik kanyar után egy csorda kellős közepén találtuk magunkat. Nem ritkaság ez arrafelé, nem is lepődtünk meg különösebben. Szemeztünk a jámbor tehenekkel, midőn be-betekintettek a szélvédőn. Még fényképeztük is őket, akárha nyugati turisták lennénk. Legalábbis négyünk közül hárman. A negyedik, a volánnál ülő Sándor elővette a marcipán-rúdját és komótosan falatozni kezdett. Míg elvonulnak a marhák, úgyse tehetünk egyebet. Evett és közben belekezdett egy történetbe. – folytatás a Tiszatájonline-on